MŰSOR OKTÓBER 23-RA

2014. 10. 22.

1.

A mai napon nemzeti ünnep szólít bennünket az emlékezés asztalához. 1956 forradalmának és szabadságharcának dicső napjait idézzük föl. A magyar történelemnek azt a pillanatát, amikor a világnak immár nem először mutatva példát, a nemzet kiegyenesítette idegen és belső elnyomók által megtiport gerincét, s békés megoldás híján fegyverrel lépett fel demokratikus jogaiért, a nemzeti függetlenség kivívásáért.

2. ZENE (a szereplők bevonulása a színpadra, két oldalról, lassú lépésekkel – egyet lép, zár)

Bikini együttes: Lyuk a zászló közepén

https://www.youtube.com/watch?v=ZphXB-0IItE

3.

Évek suhannak, századok szállnak…

Tovatűnt tegnap üzen a mának.

Előttünk jártak, rég célhoz értek.

Hitvalló ősök emléke ébred…

4.

A második világháború után szovjet típusú államrendszer jött létre. Sztálin elképzeléseit Rákosi Mátyás valósította meg. Az emberi jogokat semmibe véve zsarnoki uralmat épített ki. Ezzel a vezetéssel került szembe Nagy Imre, aki emberközpontú, demokratikus társadalmat akart.

5.

 Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák…

(Illyés Gyula: Egy mondat zsarnokságról – részlet)

6. ZENE, TÁNC

East: Ha zászlót bont a félelem (1.39)

https://www.youtube.com/watch?v=NPzwD52-4Kc

7.

(A narrátorok az előszínpadon ülnek egy kisasztal mellett, kávéznak. Mindvégig ezen a helyen maradnak.)

Narrátor 1.:

Tudod, mi az a csengőfrász?

Narrátor 2.:

Emlékszem! Amikor az 1950-es években becsengetett a postás, és hozta a hivatalos értesítést arról, hogy 24 órán belül az egész családnak ki kell költöznie a lakásból.

Narrátor 1.:

Rendőrségi teherautón vitték őket, kevés holmival. Vidékre kellett költözniük, más családok otthonába.

Narrátor 2.:

Az ott hagyott értékeket soha többé nem látták, a szépen, gondosan berendezett lakásukba idegenek költöztek be. Új lakóhelyüket másokkal is meg kellett osztaniuk, nehéz munkákat végeztek, rendszeresen ellenőrizték őket a rendőrök.

Narrátor 1.:

Persze, emlékszel, sokakkal nem ez történt...

(A színpadon egy rendőr, bottal a kezében, és egy ajtót nyitó álmos lakó.)

Rendőr:

Az Államvédelmi Hatóság nevében kinyitni!

Lakó:

De hát hajnali három óra van...

Rendőr:

Azonnal velünk jön!

Lakó:

De hát nem követtem el semmit!

Rendőr:

Le van tartóztatva! Gyerünk!

Lakó:

A családomtól elbúcsúzhatok?

Rendőr:

Nem! Hallgasson!

Lakó:

Nem lehetett tudni, mivel vádolnak, hiszen valóban nem tettem semmit. Biztos egy ismerősöm jelentett fel hamis váddal. Egy kihallgatás során maga a kihallgató tiszt ajánlotta fel a „választás” lehetőségét, ismerjem el, melyik bűncselekményt követtem el a felsoroltak közül. Megjártam a poklok poklát: a börtönben megaláztatások sora ért, megismertem a rabok sorsát.

Narrátor 1.:

Emlékszel? Aztán elkezdődött, 1956. október 22-én, a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol egy gyűlésen vettünk részt, mi, a Műegyetem diákjai.

Narrátor 2.:

Még nem is sejtettük, hová vezet majd ez, csak kezdtük hinni, hogy mi is számítunk, így cselekvő, hittől és tettvágytól izzó hazafiak lettünk. Megfogalmaztuk a követeléseinket.

8.

(Két szereplő felváltva mondja.)

A rádió tüzes híreket ont.
Kibontott háromszínű lobogók.
Tüntet az ifjúság…
-    szíve felett kokárdák nyílnak…
-    és nő a menet, mint ellenállhatatlan áradat…
-    követelések…- gyújtó jelszavak.
1.    SZABAD SAJTÓT!
2.    KÖVETELJÜK A SZABAD VÁLASZTÁST!
3.    KÁRPÓTOLNI KELL A MEGHURCOLTAKAT!
4.    VONULJANAK KI A SZOVJET CSAPATOK!
5.    A GYÁRI  NORMÁKAT  EL KELL TÖRÖLNI!
6.    KÖVETELJÜK NAGY IMRÉT A KORMÁNYBA!
7.    OKTÓBER 23-A NEMZETI ÜNNEP LEGYEN!

9.

Este százezres tömeg tüntetett, a rádiónál tűzharcra került sor. Éjjel fegyveres felkeléssé szélesedett a békésnek induló tüntetés. Másnap kitört a szabadságharc.

10.  Tapsos tánc zene nélkül (rendőr – nemzeti karszalag)

(A színpadon két csoport –  rendőrök és szabadságharcosok – egymással szemben helyezkedik el. Mindkét csoportnak van egy-egy vezetője, aki egy ritmusképletet tapsol, amit a saját csapata megismétel. Amelyik csoport tapsol, az előrefelé lép néhányat dobogva, míg a másik csoport hátrál, majd csere. Egyre rövidebbek a ritmusképletek, egyre gyorsabban cserélnek szerepet. A tapsjáték félbeszakad, kívülről botokat kapnak a sapkások, azokkal koppantanak egyszerre a földre. A karszalagosok összeesnek.)

11.
A rádiót lesem.
Utcai harcok: vér- statárium – vér.
Sok drága élet ott marad.
Kokárda nyílik a szívük felett!
Jövőt virágzik a véres jelen.

12.
Küzdött az ész és a szív és küzdött a szellem,
A parittyás Dávid vad Góliát ellen.
Egy láncra vert nemzet sárba tiport jellem,
Uralkodó, dölyfös nagyhatalom ellen.  
13.
Bátran, hősiesen felvette a harcot,
oroszlánként küzdve nem ismert kudarcot.

14.
Nemzeti lobogónk fiatalok vitték,
azt, hogy győzni fognak, remélték és hitték.  
Övék a háztető, kapualj és tornác,
halált megvetően küzdött a pesti srác.

Corvin-köz, Széna tér, bátorság, fegyelem,
de arat a halál, késik a kegyelem.

15. ZENE, KOREOGRÁFIA TÁNC

Cseh Tamás: Corvin köziek (1.18.)

https://www.youtube.com/watch?v=wHGZB0DSYJw

16.

(A Nemzetőrök középen ülnek a földön, beszélgetnek.)

1. Nemzetőr:

A teret teljesen szétlőtték. Három vasúti kocsit letolattunk a pályaudvarról, az úttest macskaköveit felszedtük, barikádot építettünk . A sarokház és gyógyszertár mögötti ház is teljesen szét van lőve, az áruházig alig van ép ablak. A villamoshuzalok leszakítva, a járdán és az úttesten törmelék, üveg, szemét és rengeteg orosz tank. Borzalmas látvány.

2. Nemzetőr:

Mi tegnap „csillaghullást” rendeztünk, vasfűrészekkel felfegyverkezve leszedtük mindenhonnan az épületek tetejét elcsúfító szovjet jelképeket, a vörös csillagokat.

3. Nemzetőr:

Én Szabó bácsi szabadságharcosai közé tartozom. A szovjet tankok ellen szereztünk egy csomó lapostányért. Festékszóróval feketére festettük, és az érkező szovjet tankok elé raktuk a tányérokat a földre. Apám! Micsoda jó tréfa volt! A ruszkik aknának nézték őket, és beszorultak a szűk és meredek utcába! Persze Szabó bácsi előzőleg olajt öntött ott a macskakőre! Se megfordulni, se továbbmenni nem bírtak! Csúszott a lánctalp! Ezzel aztán befellegzett ennek a harckocsioszlopnak!

Narrátor 1.

Végül a szovjetek irtózatos erőket vontak össze Magyarországon.

Narrátor 2.:

Tankok végeláthatatlan sora, vér és szenvedés az utcákon. Persze, hogy emlékszem...

Narrátor 1.

Gyerekek, fiatalok védték a magyar szabadságot.

Narrátor 2.:

Emlékszem. Tizenévesek, még iskolába jártak. Huszonévesek, munkások, egyetemisták.

17. ZENE, ZÁSZLÓS TÁNC, MÉCSESEK ELHELYEZÉSE KÖRALAKBA

Hangraforgó: Nekünk nem szabad feledni (2.21. – 2.46. Velünk vagy ellenünk)

https://www.youtube.com/watch?v=Faf5fskI14M

18.

Áldottak a gyerekek,
kik búgócsigáik sarokba téve rohantak tankok ellen
s utolsó sóhajukkal anyjukat hívták és a hazát.
Általuk szállnak vissza a lepkék és ragyog a lég
s víg nevetés fecskéi ébresztgetik a rét virágát. …
19.
Áldottak a diákok,
kik zsongó iskolákból az utcára rohantak
zsebükben töltényre cserélve át a ceruzákat.
A madarak általuk hozzák vissza a napok virágát,
a nyíló körtefákon meg a tavasz fehér ruhát kap.

20. ZENE

Nex: Rabmadár

https://www.youtube.com/watch?v=ft6O53nrG9U

21. Két versmondó, az egyik a kérdéseket mondja, a másik a válaszokat. Egymással szemben állnak.

Kit fölvezetnek?                                                            Nem tudom.
Kik fölvezetik?                                                              Nem tudom.
Vágóhíd vagy vesztőhely?                                              Nem tudom.
Ki és kit öl? Ember öl állatot vagy állat embert?           Nem tudom.
S a zuhanás, a félreérthetetlen, s a csönd utána?        Nem tudom.
S a hó, a téli hó?             Talán száműzött tenger, Isten hallgatása.
Vesztőhely télen.                                              Semmit sem tudunk.

(Pilinszky János: Vesztőhely télen)

22. SZÓLÓÉNEK

Ha én rózsa volnék…

23.

Ó, hányszor mondtuk kézlegyintve:

„Ezek a mai gyerekek!”,

Elfajzott korcsok, silányságok,

Üresek, léhák, jampecek...

Ezeknek már semmi sem szent,

Mit nékik hit, eszmény, haza.

Ezeket csak a szving érdekli,

Ezeknek nincs egy jó szava.

De aztán... aztán csodák jöttek,

Soha nem látott hős napok,

Mit mi megtenni sohse mertünk:

A jampec fegyvert ragadott!

Vagy, ha nem jutott, puszta kézzel

Rohamozott meg tankokat,

És hittel, vérrel égre írta:

„Zsarnok! Az én hazám szabad!”

Könnyes szemekkel vallom mostan:

Hősök vagytok, nem Jampecek!

Ősz fejem lehajtom halkan,

Bocsájtsatok meg gyerekek...

(Névtelen szerző: Bocsájtsatok meg gyerekek)

23. ZENE (lyukas zászlók elhelyezése kör alakban az égő mécsesek közé)

Nelson: Tisztelgés 56…

https://www.youtube.com/watch?v=DqxNQJLjoKE